Melyik úszásformát és milyen technikát válasszunk porckorongsérv esetén?
Elöljáróban fontos kérdés az, hogy a sérv mely gerincszakaszt érinti. Az sem mindegy, hogy okoz-e épp panaszokat, illetve, ha okoz, milyen jellegű- és mértékűeket.
Bármely gerincszakaszt érintő súlyosabb panaszok esetén mindenképp azok csökkentése kell, hogy legyen a fő cél, majd a törzsizomzat, gerinc körüli izomzat erősítése és az adott gerincszakasz stabilizálása, mellyel akár párhuzamosan elkezdhető lehetőleg helyes technikával az úszás bevezetése.
Amennyiben a lumbális/ágyéki gerincszakasz érintettségéről van szó és panaszmentes, vagy csak enyhe panaszokkal rendelkezik valaki, a pillangóúszás és a bukóforduló kivételével bármely három úszásformát megengedhetőnek, hasznosnak (és semmiképpen nem kerülendőnek) tartom, ismerve az úszás, mint mozgásforma számtalan jótékony tulajdonságát. A gerincet érő csavaró mozdulat lehet az, mely járhat a vízben is kellemetlenséggel, de ez is jobbára csak abban az esetben, ha instabilitással is együtt jár a kórkép. Az ilyen jellegű panaszokat csökkenthetjük, ha úszás közben tudatosan tónusosan, azaz kissé megfeszítve tartjuk hasizmainkat.
Más lehet a helyzet a nyaki porckorongsérv esetén. Gyorsúszásnál levegővételkor az előbb említett csavaró mozdulat éri a nyaki gerincszakaszt, mely lehet kellemetlen. Ezt érdemes kerülni, ha azt tapasztaljuk, hogy panaszaink fölerősödnek az említett mozgás közben vagy azt követően. Amennyiben nem okoz panaszt, az úszás folytatható. A másik nem ideális eset a mellúszásnál fordulhat elő. A szabályos levegővétellel történő úszás során, két levegővétel között víz alá merülünk, majd levegővételnél újra kiemelkedik testünk a víz felszíne fölé. Helyesen kivitelezett technikával (picit előrebiccentett fejtartással), nem követhetünk el hibát, panaszainkat szinte bizonyosan nem fogja rontani, sem előidézni, hiszen nyakunk közel természetes helyzetben van, ráadásul a víz alatti periódusban tehermentesítjük azt. A másik, sokak által alkalmazott technika, – amikor a fej végig a víz felszíne fölött marad-, semmiképp nem szerencsés, elsősorban a pozíció miatt, ami hasonlatos a sokat emlegetett ’előre helyezett fejtartáshoz’, a fejünk súlyát végig tartva, mindez pedig gyakorlatilag statikus terhelésben történik. Ha ezeket nem tudjuk elkerülni, mert nem vagyunk a helyes technika birtokában, akkor a hátúszást javaslom, teljes vízfekvéssel, fejünket, nyakunkat neutrális helyzetben tartva, (a víz által) tehermentesítve.


